Na jól van, rendbe’ ma este nem verem be az í¶sszes ablakodat
ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
ugyanúgy világí­tja meg, mint azon az éjszakán
mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszí­vva részegen
Na jól van, várok a szennyví­zzel telt árok büdí¶sebb oldalán
a másik parton az ágyam egy karton, a szomjamat oltanám
ugyan úgy kí­vánja meg a szem, ahogy megkí­vánja száj
hogy a fej kábuljon, a kí­n el múljon, a szí­v addig se fáj. állj!
Na jól van, adjál, a gyengébb énem nyála pont most cseppen el érte
megint el van hajolva térben a lábam, én térden
látod, a sárga rétegig értem
Ugyan úgy fáj néha. én, ha
padlón vagyok is, hidd el
a gitártól akkumulátor leszek
újra feltí¶ltődí¶k hittel
A zene, ha elrepí­t innen, az nekem a minden
a zene, ha elrepí­t innen, az nekem a minden
az nekem a minden
Na jól van, rendben, ma este mégse verem be az ablakodat
ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
ugyanúgy világí­tja meg, mint azon az éjszakán
mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszí­vva részegen
Na jól van, várok a szennyví­zzel teli árok büdí¶sebb oldalán
a másik parton az ágyam karton, a szomjamat újra eloltanám
Ugyan úgy fáj néha. én, ha
padlón vagyok is, hidd el
a gitártól akkumulátor leszek
a zene, ha elrepí­t innen, az nekem a minden
újra feltí¶ltődí¶k hittel
A zene, ha elrepí­t innen, az nekem a minden
ez a zene, ha felkap és elrepí­t innen
az nekem a minden
ez a zene, ha felkap és elrepí­t innen
az nekem a minden, az nekem a minden